Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója - sorozat

forrás: libri.hu

10 dolog, amiért imádtam:

1. Az a nagyon csajos-klasszikus könyv, néhol sírósan, de inkább nevetősen, összességében mégsem gejl módon romantikus.

2. Mindenki csak annyira gonosz benne, amennyire az adott szituáció megkívánja - ennek megfelelően a pozitív karakterek sem tökéletesek, mindenki hibázhat, s ha akarja, jóvá teheti a vétkét. A lényeg minden kötet végkicsengésében: melózni kell mindenért - jó jegyért, jó állásért, kapcsolatért, jó alakért, még akkor is, ha hercegnő vagy.

3. Szuperjó pasik vannak benne - a főfiú különösen érdekelne "élőben". :)

4. Sok-sok utalás a filmre, s a kettő közti különbségre - kár, hogy a filmgyártók nem ragaszkodtak jobban a könyv sztorijához és karaktereihez.

5. Ha már itt tartunk, pár fő különbség: Mia apja nem halott, Mia nem szakít végleg Michaellel, nem neki kell irányítania Genoviát, nem kell férjhez mennie rögtön a suli után, ráadásul az öreg hercegnő egyáltalán nem Julie Andrews....

6.... sokkal inkább Janice Dickinson, Liza Minelli és Victoria Beckham keveréke. Na, őt kellett volna filmvászonra vinni! :)

7. Minden szituáció, csavar, intrika és megoldás teljesen természetesen következik be a karakterek jellemének, élettani sajátosságaiknak és életterüknek megfelelően. Hiteles minden sora, mégha egy nemlétező ország nemlétező hercegnőjéről szól is.

8. Az író kedvesen, de határozottan, szép érvekkel védi meg a(z igényesen) szórakoztató műveket, amelyekre igenis szükség van, hiszen muszáj lazítani, nevetni, kiengedni kicsit, nem lehet minden nap a Háború és békét olvasni munkába menet a metrón!

9. Ha, tetszik, ha nem, tökéletesen bemutatja a csajok lelkivilágának működését, ezért nemcsak lányoknak-asszonyoknak, de apáknak és barátoknak (olyan barátoknak) mindenképp kötelező olvasmány legalább az egyik kötet. Oké, lehet, hogy nektek kicsit sokkoló, de utána sok-sok-sok dolog tiszta lesz a csajokkal kapcsolatban. Szerintem megér egy próbát!

10. Szuper humora van az írónak, rengeteget lehet rajta nevetni (legalábbis sokkal többet, mint a filmen, ami inkább a cuki-faktorra gyúrt), s köztük is mindent visz az a rész, ahol Mia hercegnő 10 pontban megindokolja, miért a Baywatch a kedvenc sorozata. :D

Amin még lehetett volna dolgozni: 

1. A film egyetlen, de nagyon határozott előnye a sűrítés volt - kicsit soknak éreztem 10 kötetre széthúzni a sztorit, bár a történetvezetés minden esetben indokolta.

2. És ez a másik fájó pont: fordulatos és sok csavarral megtekert sztori mindegyik kötet, mégis az egyes részek felépítése kissé fájóan egyforma: minden részben van egy nagy próbatétel, amelytől Mia retteg, számtalan tanácsok kap, hogy miként oldja meg a helyzetet, mire ő vállalva minden kockázatot a saját megoldását választja, ebből hatalmas botrány keletkezik, de a végén minden jóra fordul. 

Mindent összevetve ajánlom a könyvet minden korosztálynak 12-13 évtől felfelé, mert helyes sztori, van benne sok-sok érzelem, fejlődés, megpiszkál néhány társadalmi, környezetvédelmi kérdést is, ráadásul mindkét oldalról, plusz olyan helyzetekkel dolgozik, amelyekkel (a hercegnőséget leszámítva) minden nap találkoznak a tinik, a szüleik, a tanáraik (hercegnőknél a testőreik...), s oké, lehet, hogy "csak" szórakoztató mű, de gondoljunk bele: viccesnek lenni egyáltalán nem könnyű! Úgyhogy fanyalgás helyett csak élvezzük a könyv könnyed sorait és azt, hogy itt jótündérek nélkül, a "valós életben" lehet happy end és boldogan éltek, amíg meg nem!

forrás: fanpop.com

Jennifer E. Smith: Vajon létezik szerelem első látásra?

forrás: lira.hu

A cím alapján ismét egy nyálas-romantikus tiniregényt sejthet az olvasó, ám már az első oldalakat olvasva eltűnik a fejéből az összes ismert forgatókönyv, s kezdi kapiskálni, hogy talán többről lehet szó... Hát, ha nem is sokkal többről, de legalábbis eléggé másról, eléggé mai, húsbavágó, sokakat érintő témáról, amiről nem beszélgetünk, mert az emberek egy részének nagyon fáj, a többieknek meg már túl  természetes. 

A regény főszereplője, Haley, elvált szülők egyetlen lánya, aki éppen apja esküvőjére "igyekszik" - annyira, hogy a nagy "sietségben" sikerül lekésnie a gépét, s a másik járaton, bizonyítva, hogy véletlenek márpedig nincsenek, ő is párra talál. Közhelyes történetnek tűnik, és valahol talán az is, bár tartogat egy-egy csavart, néhány aranyos poént, de legesleginkább sok-sok kimondott-kimondatlan érzelmet, sérelmet, kérdést, és választ a tinik és a felnőttek szemszögéből egyaránt.

Tetszett benne, hogy bátran, kertelés nélkül kérdez és ad választ az író, meg is lepődtem kicsit, hogy nő írta, annyira sallangmentes és letisztult a stílusa. Nem szexista megjegyzés akart lenni a fenti mondat, hiszen tény, és való, hogy mi, nők, szeretjük kicsit túlreagálni, túlbonyolítani, túlkombinálni a dolgokat, ahelyett, hogy egyrészt elfogadnánk az új élethelyzetek, másrészt kicsit kiélveznénk a pozitív eseményeket. A könyvben szereplő két pasi, az apuka, ill. Haley fiúja nagyon férfias, egyenes, korrekt pasik, szimpatikus karakterek, nyugisak, okosak, mindenki ilyen párra vágyik. Már csak az a bibi, hogy a papa bölcsességét immár egy másik nő, s várhatóan egy újabb gyerkőc is élvezheti, míg Haleynek és anyukájának jutott a depi, a gyász 5 fázisa, meg az, hogy felváltva szedték össze egymást a padlóról, mialatt a papa az új állás, az új baráti kör és az új szakáll mellé egy új feleséget is beújított. Ez pedig már az az oldal, ami egyáltalán nem volt szimpatikus. Természetesnek, sőt, szinte örömtelinek beállítani egy ilyen eseményt, s párhuzamba állítani apa új esküvőjét egy temetéssel, mint sokkal rosszabb variációval... Na, ez kifejezetten nem elegáns. Ahogy azt is erőtlennek és elcsépeltnek éreztem, hogy ilyen mondások tartották a regény pilléreit, mint: "Jobb valakit ismerni, szeretni és elveszteni, mint egyáltalán meg sem ismerni." Köszi, ezzel aztán a hősnő sem érezte magát kiengesztelve.

forrás: bookdivas.com

S valahol azt éreztem, hogy az író maga sem... Hiába próbálta arra terelni a végső kicsengést, hogy milyen nagyszerű dolog megtalálni egy új szerelmet, ha elfáradt egy kapcsolat (nem volt veszekedés, verekedés, utálkozás, egyszerűen nem küzdöttek egymásért, ami elég gáz, és nem mellesleg a papa következő kapcsolata számára sem a legjobb ígéret...), egyszerűen gyenge jellemre vall. S hiába az apa magvas gondolatai, nagy időket megélt ember bölcsességének tapasztalatai, ha a valóságban nem működhetnek a szónoklatok és útmutatások mondatai. 

Működik viszont ehelyett Haley kamaszos őszintesége, értetlen kérdései, felnőtt és gyerek lét határán egyensúlyozó lényének bizonytalanságai, kitörései. Minden könnycseppje hiteles, minden kiáltása drámai, szó szerint együtt sírtam vele. Kérem a végére a szirup helyett a valódi feloldást, enélkül nem lehet másik könyvbe kezdeni!!!