Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója - sorozat

forrás: libri.hu

10 dolog, amiért imádtam:

1. Az a nagyon csajos-klasszikus könyv, néhol sírósan, de inkább nevetősen, összességében mégsem gejl módon romantikus.

2. Mindenki csak annyira gonosz benne, amennyire az adott szituáció megkívánja - ennek megfelelően a pozitív karakterek sem tökéletesek, mindenki hibázhat, s ha akarja, jóvá teheti a vétkét. A lényeg minden kötet végkicsengésében: melózni kell mindenért - jó jegyért, jó állásért, kapcsolatért, jó alakért, még akkor is, ha hercegnő vagy.

3. Szuperjó pasik vannak benne - a főfiú különösen érdekelne "élőben". :)

4. Sok-sok utalás a filmre, s a kettő közti különbségre - kár, hogy a filmgyártók nem ragaszkodtak jobban a könyv sztorijához és karaktereihez.

5. Ha már itt tartunk, pár fő különbség: Mia apja nem halott, Mia nem szakít végleg Michaellel, nem neki kell irányítania Genoviát, nem kell férjhez mennie rögtön a suli után, ráadásul az öreg hercegnő egyáltalán nem Julie Andrews....

6.... sokkal inkább Janice Dickinson, Liza Minelli és Victoria Beckham keveréke. Na, őt kellett volna filmvászonra vinni! :)

7. Minden szituáció, csavar, intrika és megoldás teljesen természetesen következik be a karakterek jellemének, élettani sajátosságaiknak és életterüknek megfelelően. Hiteles minden sora, mégha egy nemlétező ország nemlétező hercegnőjéről szól is.

8. Az író kedvesen, de határozottan, szép érvekkel védi meg a(z igényesen) szórakoztató műveket, amelyekre igenis szükség van, hiszen muszáj lazítani, nevetni, kiengedni kicsit, nem lehet minden nap a Háború és békét olvasni munkába menet a metrón!

9. Ha, tetszik, ha nem, tökéletesen bemutatja a csajok lelkivilágának működését, ezért nemcsak lányoknak-asszonyoknak, de apáknak és barátoknak (olyan barátoknak) mindenképp kötelező olvasmány legalább az egyik kötet. Oké, lehet, hogy nektek kicsit sokkoló, de utána sok-sok-sok dolog tiszta lesz a csajokkal kapcsolatban. Szerintem megér egy próbát!

10. Szuper humora van az írónak, rengeteget lehet rajta nevetni (legalábbis sokkal többet, mint a filmen, ami inkább a cuki-faktorra gyúrt), s köztük is mindent visz az a rész, ahol Mia hercegnő 10 pontban megindokolja, miért a Baywatch a kedvenc sorozata. :D

Amin még lehetett volna dolgozni: 

1. A film egyetlen, de nagyon határozott előnye a sűrítés volt - kicsit soknak éreztem 10 kötetre széthúzni a sztorit, bár a történetvezetés minden esetben indokolta.

2. És ez a másik fájó pont: fordulatos és sok csavarral megtekert sztori mindegyik kötet, mégis az egyes részek felépítése kissé fájóan egyforma: minden részben van egy nagy próbatétel, amelytől Mia retteg, számtalan tanácsok kap, hogy miként oldja meg a helyzetet, mire ő vállalva minden kockázatot a saját megoldását választja, ebből hatalmas botrány keletkezik, de a végén minden jóra fordul. 

Mindent összevetve ajánlom a könyvet minden korosztálynak 12-13 évtől felfelé, mert helyes sztori, van benne sok-sok érzelem, fejlődés, megpiszkál néhány társadalmi, környezetvédelmi kérdést is, ráadásul mindkét oldalról, plusz olyan helyzetekkel dolgozik, amelyekkel (a hercegnőséget leszámítva) minden nap találkoznak a tinik, a szüleik, a tanáraik (hercegnőknél a testőreik...), s oké, lehet, hogy "csak" szórakoztató mű, de gondoljunk bele: viccesnek lenni egyáltalán nem könnyű! Úgyhogy fanyalgás helyett csak élvezzük a könyv könnyed sorait és azt, hogy itt jótündérek nélkül, a "valós életben" lehet happy end és boldogan éltek, amíg meg nem!

forrás: fanpop.com

Libba Bray: Rettentő gyönyörűség-trilógia

forrás: libri.hu

Szeretnél egy jó könyvet olvasni? Egy csajos sztorit, angol úrikisasszonyokról, lánykollégiumról, szerelemről? Valami jó kis cukorszirup kellene? Akkor ne ezt a könyvet válaszd? Persze, igazak a fenti sorok is, mert jó a könyv, Angliában játszódik, kollégium is van, meg lányok, de ez a könyv sokkal több réteget és sokkal másabb hangnemben piszkálgat, mint várnánk. Alapvető izgalmas tulajdonsága, hogy senki és semmi sem egyértelmű benne, nincsenek zsánerek, a gonosz sem velejéig romlott, a jó sem szeplőtlen tiszta, a szegény lány sem önzetlen és feltételek nélkül jó, s éppen ezért nem is jár neki alanyi jogon a happy end, de kitartással és küzdőszellemmel eléri a célját. Ahogy eléri a két gazdag kisasszony is, bár az ő sztorijuk a könyv végeztével nem teljesen happy és a legkevésbé sem end, sokkal inkább egy új és izgalmas kezdet. Olyan életek kezdete, és olyan sorsok vállalása, amelyek valós alakjukban sok-sok társadalmi változás hírnökei lehettek a könyv említette években. S hogy a kettő közti űrt, a sablonszerű indulás és a kissé szokatlan befejezés közti három kötetet mi tölti be? Elsősorban egy párhuzamos világ, egy varázslatos birodalom, ahol minden lehetséges, sőt, még annál is több, s éppen ezért a legnagyobb mélységek és magasságok felismerésére a legjobb terület, egészen addig, amíg kezelni tudjuk a szabadjára engedett vágyakat, indulatokat és a velük járó következményeket. A varázsvilág csodás, burjánzó dzsungelszerűsége mellett is logikusan, szinte festményszerűen megrajzolt egész, ahol pokoli és mennybéli teremtmények meglepően emberi érzésekkel és lélekkel bírnak, cserébe láthatjuk saját világunk emberszabású lakóit, akik viszont földhöz kötöttségükkel együtt is sokszor égi tisztaságú máskor éppen förtelmesen mocskos jellemvonásokat mutatnak, társadalmi, földrajzi vagy éppen nembéli különbségektől függetlenül. Örömmel olvastam a 21. század kamaszlányainak írt regénytrilógiában többek között olyan kérdésekről, mint nemek egyenlősége, szexuális identitások sokszínűsége és elfogadásának nehézségei, női szerepek és a választás nehézsége, azonban a sorozat végeztével kissé csalódottan konstatáltam, hogy a sok-sok gondolatokat indító mondat csak a felszínt kapargatta meg, valódi felismerések nem történnek. Valahol, persze, érthető és nem is elvárt, hogy a női jogok harsogó kiáltványa legyen a könyv, márcsak stílusa, és varázslatai ellenére is erősen racionális hangvételét illetően sem férne bele erőteljes, megrázó katarzis, mégis, picivel több gondolat elfért volna azon az ezer oldalon... Összességében ajánlott, szórakoztató, de nem rohasztja le az ember agyát, a második kötet pedig egyenesen letehetetlen. Remek!

forrás: bookpage.com